BLOG

A gyermekek jutalmazása - Miért? Hogyan? Milyen hatásai vannak?

2018.10.19 12:00

A gyermeknevelés során a következmények nagy szereppel bírnak a gyermek viselkedésének alakulásában. Pozitív következmény (dicséret, jutalmazás, elismerés stb.) esetén az adott viselkedés gyakorisága nő, a viselkedésminta rögzül; míg negatív következmény (figyelem- vagy  jutalom megvonása) esetén az adott magatartás megjelenési valószínűsége csökken. Egyesek esküsznek a szigorúságra, arra, hogy a büntetés kiszabása sikerhez vezet, de a hatékonyság nem a tűzoltásban rejlik. Ha eleve úgy neveled a gyereket, hogy együttműködésre motiválod például jutalmazással vagy a kimondottan gyerekeknek készült jutalomtábla használatával, sokkal hamarabb célt érhetsz.

 


A büntetés

 

Ha egy gyermek helytelenül viselkedik, vagy nem hajlandó az együttműködésre, a legtöbb szülőnek azonnal a büntetés, a fenyegetőzés jut az eszébe. Ilyesmiket szoktak mondani: 

 

- Ha nem engedelmeskedsz, baj lesz! vagy 

- Ha nem hagyod abba rögtön  a bőgést, mindjárt kapsz valamit, amitől aztán lesz okod a sírása! 

 

Vannak szülők, akik arra törekszenek, hogy a kicsi féljen tőlük, hiszen a büntetés által okozott fájdalom és szenvedés a gyermekre elrettentően hat. Ezzel ideig-óráig elérhetik a céljukat és a gyermek engedelmeskedővé válhat, ám ez - szemben a jutalmazással és a rendszeres motiválással - egyáltalán nem ébreszti fel benne az együttműködési készséget. A módszert alkalmazó szülők számára azért olyan nehéz lemondani a büntetésről, mert rövid távon sikerrel kecsegtet.

 

Régen rossz, ha a gyereknevelésben a verés jelenti az első számú megoldást, hiszen az épp a szülő tehetetlenségéről árulkodik, nem beszélve arról, hogy az erőszak erőszakok szül. A helyes büntetés figyelem és jutalommegvonásból áll, nem pedig abból, hogy a felnőtteknek minden adandó alkalommal eljár a keze. A büntetés akkor eredményes, ha közvetlenül a “bűntett” után következik be, és mindig magyarázattal kísért, enélkül könnyen megeshet, hogy a gyermek mást tekint nem kívánatos viselkedésnek, mint a szülő. Néhány példa, hogy a gyerek tudomására hozzuk, mivel húzta ki a gyufát: 

 

- Mérges vagyok rád, mert csúnyán beszéltél! 

- Dühös vagyok, mert megint a szobában fociztál!

 

A jutalmazás

 

A büntetésekkel való ösztönzés helyett jobban beválik a jutalmazás. A pozitív nevelés nem a negatív, hanem a pozitív viselkedés következményeire koncentrál, és ennek az egyik legkiválóbb eszköze a mágneses jutalomtábla gyerekeknek, ami úgy működik, mint egy motivációs tábla. Nem a negatívumokkal riasztja el a gyermekeket valaminek a megtételétől, hanem a pozitívumok kiemelésével ösztönzi őket a helyes viselkedésre.  

 

A gyermekek együttműködési készségének növelése leginkább a jutalom iránti erős vágyuk segítségével érhető el. Gyakran a jutalom vagy a dicséret motiválja a kicsik együttműködési készségét. 

 

- Minden gyermek szereti a szüleivel közös programot. 

- Minden gyermek szereti az édességet. 

- Minden gyermek szereti, ha ajándékot kap

- Minden gyermek szereti, ha megdicsérik, s ha pozitív visszajelzéseket kap - a mágneses jutalomtáblának köszönhetően kézzelfoghatóvá válnak az elismerések, ráadásul átfogó képet kap korábbi jó teljesítményéről is.

 

Ha a gyermek kap valamit, vagy reménykedik abban, hogy kapni fog valamit, a szülő óhajaira hangos igennel fog felelni. A jutalom reménye erőt ad a gyermeknek, hogy meg tudjon felelni szülei együttműködési vágyának. A jutalom kilátása vagy például a jutalmazó tábla készítése kicsiket és nagyokat, öregeket és fiatalokat egyaránt inspirál az együttműködésre - pontosan ez az, amiért a büntetésnél sokkal hatékonyabb eszköz.

 

A jutalom fajtái és hatásuk a belső motivációra

 

A jutalom három fajtája különböztethető meg: az ösztönző, az értékelő-minősítő, illetve a kontrollként alkalmazott jutalom

 

Az ösztönző jutalom voltaképpen a biztatással rokon: üzenete, hogy bízunk az illetőben, elhisszük, hogy a teljesítményét siker fogja koronázni. Ilyen ösztönző jellegű az a jutalom, amit munka közben, még a cél előtt kap az ember. Ennek már az óvodáskorban is fontos szerepe lehet, különösen a félénkebb, bizonytalan gyerekek profitálhatnak sokat a megerősítésből, hogy jó úton járnak, és sikerül majd eljutniuk a célig.

 

Legfontosabb szerepe nyilvánvalóan az értékelő-minősítő jutalomnak van. A belső motiváció valamilyen feladat elvégzésére akkor kap megerősítést, ha az egyénnek sikerült jó teljesítményt nyújtania. De honnan tudja meg, hogy valóban így történt-e? Az ember általában maga is tudja, ha valami jól sikerült, mégis nagyon fontos kiegészítő hatás, amikor a másik ember – olyan, akinek adunk is a véleményére – elismeri jó teljesítményünket. Hiába tudjuk például, hogy gyönyörűen kitakarítottuk a lakást, a jó teljesítmény érzése kevésbé okoz örömet, ha senki sem veszi észre. Ugyanakkor elégedettségünket fokozza, ha valamelyik családtag elismerését fejezi ki. Mindez egyáltalán nem csökkenti a motivációnkat, sőt éppen ellenkezőleg: a motiváció akkor vész el, ha hiába erőlködünk, nem sikerül elismerést kicsikarni a környezetünkben élőktől. Ezt a tapasztalatot tekintetbe véve nagy óvatossággal kell eljárnunk, amikor az óvodás korú gyermekek jutalmazásról esik szó. A jutalmazás, a jó teljesítményt követő dicséret ugyanis nem más, mint minősítés, visszajelzés.

 

A jutalmazás megerősítheti a gyerekeket abban, hogy jó úton járnak, érdemes a dologgal foglalkozniuk. Negatív következménnyel járhat, ha munkájukat nem követi minősítő jutalom: nagy eséllyel elmegy a kedvük az adott feladattól. Ugyanakkor a minősítő jutalom is lehet irreálisan nagy vagy aránytalan a teljesítményhez képest, és ez esetben ugyanúgy a motiváció csökkenését idézi elő, mint az értékelés elmaradása. Az ellentmondásosság legtöbbször ahhoz a jutalomfajtához kapcsolódik, amely kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy átvegye a motiváció szerepét - ez a kontroll jutalom. Ilyenkor az egyén belső késztetésrendszere csökken, egyre inkább a jutalom köré fogja szervezni a tevékenységét.

 

Egy amerikai kísérletben például pénzjutalommal igyekeztek rávenni a diákokat, hogy többet olvassanak. Formálisan sikerült is elérni ezt az eredményt: valóban nőtt az elolvasott könyvek száma, csakhogy az utólagos ellenőrzésnél kiderült, hogy a gyerekek mindig a legkönnyebben elolvasható regényt választották, felületesen olvastak, és az olvasónaplót is a lehető legegyszerűbb módszerrel készítették. Hasonló okokból rendszeresen csődöt mondanak azok a kísérletek, amelyekben a jó teljesítményt vagy magatartást különböző zsetonokkal jutalmazzák. 

 

Az eredmény ahhoz hasonló lesz, mint amit a Tom Sawyerben olvashatunk: a gyerekek cserélgetéssel igyekeznek egyre több zsetont gyűjteni, és hamarosan háttérbe szorul az eredeti cél, amiért az egész rendszert kitalálták. Megjegyzendő, hogy a külső jutalom paradox hatásai elsősorban akkor érvényesülnek, ha a résztvevők számítanak rá, hogy jutalmat fognak kapni. Ha meglepetésként éri őket a feladat elvégzése után, akkor nincs teljesítményromboló hatása. A jutalom hatása nem független attól sem, milyenek a személyiségjegyei annak, aki kapja. Vannak szerényebb alkatú emberek és gyerekek, és van, akinek „könnyen a fejébe száll a dicsőség”. Minél nagyobb egy gyerek, annál inkább kell tartani a jutalom ellentmondásos következményeitől.

 

Természetesen a kontroll jellegű jutalom inkább az externalizátorok teljesítményét rombolja, akik amúgy is kisebb jelentőséget tulajdonítanak saját erőfeszítéseiknek. A kísérletek és megfigyelések adatai csupán alátámasztják azt, hogy a jutalom alkalmazásában – csakúgy, mint minden más nevelői eszköz esetén – megfontoltan kell eljárni, mert a helyzetet meghatározó körülmények, a szereplők tulajdonságai nagymértékben befolyásolják a jutalom hatását.

 

A jutalmazás (és büntetés) alapelvei:

 

- arányosság elve (a cselekvés mértékével legyen arányos)

- értelmezés elve (értelmezni a cselekedet és a korrekció módját - kialakul a tett és a következmény közötti összefüggés)

- időzítés elve (óvodásoknál, kisiskolásoknál közvetlenül a tett után, később ugyanis nem érti a jutalmazást vagy a büntetést)

- következetesség elve

- mérsékelt jutalom vagy büntetés elve: biztosítani a fokozás lehetőségét (a jutalom fokozása nagyobb hatású, mint az állandó nagyságú jutalom; a jutalmazó jellegű viselkedés visszavonása nagyobb hatású, mint a büntetés)

 

A különböző jutalmazási formákkal (játék, ajándék, édesség stb.) tehát bánjunk óvatosan, a túlzásba vitt jutalom elveszi a teljesítmény felett érzett öröm ízét és odáig juthatunk, hogy a gyermek már csak a jutalomért hajlandó teljesíteni. A dicsérettel is okosan kell bánni, nem kell túlzásba vinni, de azt következetesen. Nem baj, ha a gyermek érzi: az a természetes, hogy jól viselkedik. Tudatosítani kell, hogy az igazi jutalom a siker, a győzelem önmagunk felett!

Forrás: https://femina.hu/gyerek/buntetes_jutamazas/, John Gray A gyermekek az égből jönnek - Új gyermeknevelési módszerek című könyve, http://felelosszulokiskolaja.hu/cikkek/a-jutalom-fajtai-es-hatasuk-a-belso-motivaciora,  http://www.szuloklapja.hu/gyermekneveles/786/hogyan-jutalmazzuk-es-hogyan-buntessuk-a-gyermeket.html

Webáruház készítés